1. rész

Hello <3

Itt is az első rész, ami ugyan nem hosszú, de ami fontos, az benne van. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ;) Feliratkozni, kommentelni ér :)

Lora vagyok, 19 éves, árva. A szüleim 12 éves koromban meghaltak, a keresztanyám nevelt, de csak kemény két hétig, így árvaházban nőttem fel. A középiskolát most fejeztem be, kiemelkedő eredménnyel zártam az iskolás éveimet, de nem tudtam még, hogy mit is kezdjek az életemmel. Nem igazán voltam beszédes, inkább a háttérből figyeltem, hogy aztán egy jól irányzott beszólással verbálisan alázzak meg mindenkit. Porig. De egyébként van egy csodálatos barátnőm, Susan. Családja jó fej, bár kissé visszafogják őt. Ja, és HATALMAS One Directon fan. És egyébként meggyőződése, hogy Niall Horan felesége lesz egy szép napon. Mint mondtam, enyhén nagy fan. Barna haja van, barna szemekkel, csodálatos alkattal is rendelkezik. Én magam szőke vagyok, zöld szemű, sportos alkattal. Angliában, Londonban élünk, amit nagyon szeretünk. Így ünneplés gyanánt, - hogy vége a sulinak - elmentünk, hogy kicsit élvezzük a nyarat a tengerparton. Susan megbeszélte a szüleivel, így elmehettünk. Busszal utaztunk, jó hosszú volt az út, de megérte, mert a part gyönyörű. Nem vittem sok dolgot, csak irdatlan mennyiségű kaját, hisz sokszor éhezek meg egy nap, fürdőruhát és a gitárom. Kb. 13 éves korom óta játszok gitáron, rengeteg számot ismerek, és Susan unszolására, ezek közül a legtöbb One Direction. Mikor kellően eláztattuk magunkat a vízben, kimentünk a partra, s miután megszáradtunk, hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a gitárom, s Susanra nézve belekezdtem a Little Thingsbe. Ha mi ketten egy két személyes bandát alapítanánk, én lennék a zenész, ő az énekes. Nagyon szép hangja van, de inkább a magas hangokat tudja énekelni, míg én a mélyebbeket. Éppen ezért fura, hogy az ő hangja inkább Harryéhez Liaméhez és Zaynéhez passzol, míg az enyém Nialléhez és Louiséhoz.

- "Your hands fits in my like it's made just for me...." - kezdte Susan lehunyt szemmel én pedig rutinosan fogtam le a megfelelő húrokat. A barátnőm ajkára ösztönösen tódultak a szavak, gyönyörű zenévé alakulva. Mintha megbeszéltük volna, a Louis szöveget már én énekeltem, mikor egy igazán ismerős hang ütötte meg a fülünket. Nem hagytam abba az éneklést, csak lazán arra fordítottam a szemem, amerről a hangot hallottam. Így láttam meg magam előtt Louis Tomlinsont teljes valójában. Mögötte pedig az egész banda sorakozott fel. S mintha mindez természetes lenne, levágták magukat mellénk, miközben mi nem hagytuk abba az éneklést Louissal. Mikor annak vége lett, Harry szövegét Susannal énekeltek, teljesen összhangban léve. Aztán a refrént Harry és Susan, valamint Niall és én énekeltük. Majd Niall jött az ő részével, amibe halkan én is becsatlakoztam, miközben ügyeltem arra, hogy a gitáromon egy hangot se tévesszek el. Niallal egymásra mosolyogtunk, s a továbbiakban mindenkivel együtt énekeltünk. A dal végénél Harry odatátogta nekem, hogy "More Than This" így a dal végen azt kezdtem el. A fiúk felismerték a zenét, így Liam egyből rákezdett, míg Susan a háttérben kicsit halkabban énekelt. Harrynél szintén. Aztán Niall részét vele együtt énekeltem, miközben a fiúk mosolyogtak, majd én nem hagytam abba az éneklést, ugyanis Louis jött, vele pedig szinten együtt énekeltem. Sorban jöttek a számok, a következő pl. az Over Again volt. Imádtam azt a zenét, így felszabadultan, lehunyt szemmel énekeltem, s Susan hangján is éreztem, hogy teljesen átadja magát a dalnak. Persze tudtuk, hogy nem úszhatjuk meg, hisz jöttek a rajongók, akik sikoltozva akarták letiporni az imádott bandájukat, szerintem minket pedig ki akartak nyírni, amiért ilyen jóban vagyunk a One Directionnel, pedig nem tudhatták, hogy sose találkoztunk még velük élőben. Szerencsére Liam gyorsan kapcsolt, így összedobáltuk a cuccunkat és elmenekültünk a partról. A fiúk felajánlották, hogy hazavisznek minket, de mivel Susan le volt sokkolva, hogy testközelből látja a fiúkat, így én lettem az, aki válaszolt.

- Köszönjük szépen - mondtam mosolyogva, s bólintottam. Beszálltunk a kisbuszba, s amint elindultunk, Louis egyből szabadkozni kezdett.

- Kérlek, ne haragudjatok, de nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg, hogy kik éneklik ilyen szépen a számunkat. Niall pedig kíváncsi volt, hogy ki tud ilyen tehetségesen gitározni - magyarázta, mire én csak bólintottam.

- Nem csak kíváncsi volt, hanem éhes is - vigyorgott Zayn, mire előkotortam a házi készítésű sütit, amit elhoztam magammal.

- Akkor ettől jó szívvel válok meg - mosolyogtam, Niall pedig felcsillanó szemmel nézett rám, miközben odaadtam neki.

- Hol tanultál meg ilyen jól gitározni? - kérdezte Harry kíváncsian, mire elhúztam a számat.

- Az árvaházban - vontam vállat.

- Te árva vagy??? - kérdezte döbbenten Liam.

- Igen – sóhajtottam, mire részvéttel néztek rám.

- Amúgy vele minden rendben? - mutatott Zayn Susanra.

- Igen, csak sose hitte, hogy valaha találkozni fog veletek, imád titeket - mondtam lazán, mire a fiúk mind elmosolyodtak.

- És te? - nézett rám mosolyogva Harry, mire megráztam a fejem.

- Nem bántásnak mondom, de kezdetben kifejezetten utáltalak titeket, mert nem láttam tovább az orromnál. Pár elkényeztetett srácnak gondoltalak titeket, de a csalódás végül határozottan kellemes volt - vontam meg ismét a vállam, mire ők megértően bólintottak.

- Egyébként ti kik vagytok? - kérdezte Liam, mire őszintén elvigyorodtam.

- Én Lora vagyok, ő pedig itt Susan - mutattam a barátnőmre, aki ettől "felébredt", s a továbbiakban ő is aktívan részt vett a társalgásban. A fiúk már az első pillanattól kezdve jó fejek voltak velünk. Susan leginkább Zaynnel találta meg a közös hangot, én pedig Niallel és Louissal, aztán pedig fokozatosan Harry is megnyílt nekem, úgy tűnt mind a bizalmukba fogadtak minket, noha nem is olyan könnyen, de ettől függetlenül örültem. Úgy tűnt, tetszett nekik, hogy nem rohanjunk le és nem úgy kezeljük őket, mint nagy hírességeket, hanem mint normális, közönséges embereket.

- Mit szólnátok, ha nálunk folytatnánk a beszélgetést? – kérdezte Zayn, én pedig hangosan felnevetettem.

- Elraboltok? – mosolyogtam szélesen.

- Szeretnéd, mi? – kérdezte Niall „komolyan”, én pedig belementem a játékba.

- Ugyan már! Hogy lányok millióinak törjem össze a szívét? Soha! – ráztam meg a fejem határozottan, mellettem Susan pedig nem bírta abbahagyni a röhögést.

- És ha mi csak ennek a kettőnek akarunk határtalan boldogságot szerezni? – kérdezte megindulva a szöszi, teljesen túljátszva a szerepét.

- Akkor számolnotok kell a lelkiismeretekkel és el kell viselnetek a lányok szomorú és feldúlt tekinteteit – húztam össze a szemeim játékosan.

- De mi tehetne 5 átlagos zenész, ha két ilyen szépséggel találkozik? – kérdezte hülyülve, mire elvigyorodtam.

- Az a bizonyos két szépség valószínűleg elpirulna, amiért a nagy és hatalmas Niall Horan ilyet mond nekik – magyaráztam „komolyan”.

- Te szimpi vagy – jegyezte meg egy hangos nevetés után.

- Öhm, köszönöm – mosolyogtam zavartan. Nem telt el sok idő, hamar megérkeztünk. És amit akkor láttunk… arra talán még szavak sincsenek.