5. rész

Igen, tudom, erre nincs bocsánat, sajnálom. Nehéz időszak volt nekem, s még most is az. Felvételi és egyebek. Na, de itt van hosszú kihagyás után a következő rész, remélem, tetszeni fog! :)

Love, Lora  

Eddig azt se tudtam, hogy lehet ilyet. Mármint, egy világhírű bandával lakni igen abszurd, és valószínűleg a fiúk egy alapos fejmosást fognak kapni emiatt. De láthatóan nem zavarta őket, és én is megpróbáltam ezt az egészet könnyen venni.

- Öhm… Alhatnál majd velem – mosolygott rám Louis kedvesen, mire összevontam a szemöldököm. Várjunk, neki barátnője van, akkor miért akarja, hogy vele aludjak? Minden esetre rábólintottam, s mentem a kocsihoz, hogy Harry elvigyen a cuccomért. Idő közben felhívtam Susant is, hogy beszéljek vele, hisz rég nem hallottam a hangját.

- Lora, szia! Mi újság? – kérdezte vidáman.

- Semmi izgalmas – fojtottam el egy mosolyt, mire Harry felvont szemöldökkel rám meredt. Kuncogva legyintettem neki, majd ismét Susanra figyeltem.

- Hallod, Lora, ez itt a pokol. Nincs wifi – szenvedett, mire felnevettem.

- Legalább már holnap vége. Jut eszembe, összefuthatnánk! – javasoltam mosolyogva. – Elnézhetnél hozzánk – fojtottam el egy vigyort.

- Hozzánk? Ezt nem értem – vallotta be.

- Ja, tényleg, te nem is tudod! – nevettem rá. – A fiúk rávettek, hogy odaköltözzek – Ahogy sejtettem, el kellett tartanom a fülemtől a mobilt, hisz hatalmas sikítás következett Susan részéről. Persze ez várható volt.

- Figyelj, álljunk át magyarra – mondtam ezt a mondatot már kapásból barátnőm anyanyelvén, mire Harry értetlenül rám meredt. A telefont kihangosítottam.

- Miért? Ki van ott? – kérdezte. Nekem könnyű volt megtanulni ezt a nyelvet, Susan tett erről. Mióta ismerem, sokat beszélünk így, egyrészt, hogy neki is könnyebb legyen, másrészt, hogy én is tanuljak valami újat.

- A göndör szívtipró – nevettem, hisz nem akartam, hogy a sofőröm értse, hogy róla van szó.

- Rendben. És mit szeretnél? – érdeklődött.

- Figyelj, mi van Louis-val? Mármint neki barátnője van, nem? – ráncoltam a szemöldököm.

- Te nem tudtad? Már szakítottak! – mondta csodálkozva a tudatlanságomon. Nos, hát ez meglepett.

- Komolyan? – álltam vissza angolra.

- Igen – mondta szintén az én anyanyelvemen már.

- Miről van szó? – kérdezte Harry, és leparkolt a házunk előtt.

- Semmiről – vágtam rá. - Hát Susan, akkor holnap látlak? – kérdeztem mosolyogva.

- Persze, majd hívlak. Sziasztok – köszönt el, s letettük a telefont.

Elgondolkozva sétáltam be a házba, Niall pedig egyből letámadott, hogy van- e nálam kaja.

- Nincs, de mindjárt csinálok valamit, ha szeretnéd – mosolyogtam rá kedvesen, mire kisfiús arca felragyogott. Így a konyha felé vettem az irányt,  és nekiálltam valamit összedobni. Jól elvoltam, az a lényeg.

- Loraaa, éhes vagyok! – robbant be Niall.

- Rossz lehet! – vigyorogtam rá. – Légy türelmes – szóltam bölcsen, s azon nyomban el is ment a kedve a boldogításomtól.

- Ha nem adsz neki kaját körülbelül 3 percen belül, valószínűleg megharap – figyelmeztetett Zayn a nappaliból.

- Köszi az infót – ráztam a fejem tehetetlenül. Nagyon intelligensek, de egyben, mintha kisgyerekek is lennének. Különös keverék.

- Kész – mondtam elégedetten a rántottámra hamarosan, nem kellett rá sokat várni.

- Imádlak – nyomott egy puszit az arcomra Niall, s a többi srác is összegyűlt, hogy nekálljanak enni.

Liam megsimította a vállam, Hazza dobott egy puszit, Zayn és Louis viszont csak egyszerűen leültek az asztalhoz.

- Ez nagyon finom – mosolygott rám Liam, mire elmosolyodva megköszöntem. Niall is mondott valamit, de tekintve a kajamennyiséget a szájában, nem igazán értettük.

- Szívesen segítek elmosogatni – állt fel Harry az ebéd befejezése után. Hálásan bólintottam, a többiek pedig elkezdtek nézni valamit a tv-ben, míg Hazza és én viccelődve mosogattunk. Nagyon remek társaság volt, rengeteget nevettünk.

- Harold, fogd már be, nem hallom a filmet! – kiáltott ki nekünk Lou.

- Egyéni szocproblem, Boo! – ordította vissza Harry rögtön, mire felkuncogtam. – Annyira imádom ezt a srácot, de néha nagyon kiakasztó – mondta halvány mosollyal, én pedig megértően bólintottam.

- Tudod, mikor elkezdtem hallgatni a zenéiteket, nagyon megnyert a stílusa. Hogy ilyen vicces, jókedélyű. Nem veszi komolyan az életet, és annyira... erős. Lelkileg – mondtam halkan, ő pedig pontosan értve, hogy miről beszélek, bólintott.

- Louis! Lora és én nagyon imádunk – ordította ismét.

- Én is titeket – jött rögtön a válasz, én pedig megtörölve a kezem, szórakozottan megcsóváltam a fejem. Hülyék. Bementünk hozzájuk, Harry Louis mellé ült le, míg én Liamhez.

- Mit nézünk? – kérdeztem tőle suttogva.

- Lagzi-Randi – mondta ő is halkan, nem akartuk zavarni a többieket.

- Köszönöm – mosolyogtam rá halványan, ő pedig bólintott, s elhelyezkedve helyezte a tekintetét a képernyőre. Bár szerintem ez eléggé csajos film volt, a srácok is élvezték.

- Kedvem támadt elvenni egy hűtőszekrényt – jegyezte meg Niall álmodozva.

- Hát, haver, nem hiszem, hogy ez legális, de tény, hogy boldog életed lenne – ölelte át fél karral Harry, én pedig megcsóválva a fejem felmentem a szobába, hogy kipakoljak. Louis persze segített, majd aztán lementünk. Mindenki szétszéledt. Liam és Zayn egy szobában játszottak, ha jól láttam épp FIFA-t, Niall fagyit evett, Harry feküdt az ágyán és az ég világon semmit se csinált, Louis pedig odalent egy zeneteremben volt. Gondoltam csatakozok hozzá. Miért ne?

Eddig sose hallott dallamok ütötték meg a fülemet a zongoránál, az ajtóból pedig mosolyogva hallgattam a gyönyörű dalt.

- Csodaszép – mosolyogtam, mikor véget ért, ő pedig összerezzent a váratlan hangra, de aztán felém fordult, s kedvesen elmosolyodott.

- Köszönöm – pillantott rám lágyan. – Te játszol valamit? – kérdezte.

- Min? – mutattam körbe, jelezve, hogy az itteni hangszerek többségén tudok játszani.

- Játszunk együtt itt valamit – ült arrébb a zongoránál, én pedig mosolyogva bólintottam. Leültem mellé, s egyből elkezdtem a They don’t know about us első hangjait. Louis bekapcsolódott, ketten pedig szörnyen jók voltunk, mintha egész életünkben együtt játszottunk volna. Egymásra voltunk hangolódva, ezt még egy ehhez nem értő is el tudná mondani.

- Fantasztikus voltál! – nézett ámulattal, mire felkuncogtam, s legyintettem.

- Ne túlozz! Azért köszönöm.

- Gyere, menjünk fel! – fogta meg a kezem, s felhúzott a nappaliba. Odafen Niall a konyhánál sürgött-forgott, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy kaját akar. Zayn és Liam beszélgettek, Harryt nem láttam sehol, de biztos valahol kockult, Twitteren lógott.

Alig vártam, hogy ezt mind elmeséljem Susannak!

Mit tehettem volna? Vacsorát kezdtem csinálni. Nem volt kötelességem, de egyébként is szerettem, hisz mióta Susantól megtanultam főzni és sütni, gyakran köt le. Egyébként is, mindig magamra főztem, mostam, vezettem a háztartást. De nem bántam.

Megtanultam ezt az egészet kezelni. És ez jól van így.